A gyártó szavai a
ReMag®-ról és a
ReMyte®-ről.
Annak megértése érdekében, hogy hogyan hozták létre a
ReMag-ot és a
ReMyte-t, rendelkezni kell az ionok kémiájáról, az ionizációról, az ionizációs potenciálról és az ásványi anyagok felszívódásáról szóló alapvető ismeretekkel. Egyes alapvető Google keresések a fent nevezett kulcsszavak segítségével szükséges információkat nyújtanak Önnek a hátérről.
A
ReMag® magnézium és a
ReMyte® ásványi anyagok formája azonos, amely természetesen fordul elő az élelmiszereinkben. Mindezek az ásványi anyagok folyékonyak, ionosak, egyatomosak (az ásványi anyagok egyes ionjai az oldatban) és pikométer méretűek. Nincs semmiféle nanotechnológia. A pikométerek mértékegységek, semmi más. (Egy méterben egy kvadrillió, 1 000 000 000 000 pikométer található.)
A
ReMag® és a
ReMyte® nem csupán ionoldatok. Az ionok a töltést jelentik, nem a méretet. Az oldat ionjai mindig nagy komplexeket vagy rácsszerkezeteket alkothatnak, ami megnöveli a méretüket az egyedi ion körén kívül. Továbbá jellemzően kötődnek a hidrogénhez és az oxigénhez, miközben oxidok és magnézium-hidroxidok keletkeznek, amelyek a gyomorsavat semlegesítő antacidumokként működnek. Hashajtók is és nehezen emészthetők, ami energiát igényel.
A technológiánk biztosítja, hogy az egyes ionok az oldatban egyediek (egyatomosak) maradjanak, és ezért megkülönböztetjük őket a gyenge, komplex ionoldatoktól és pikometrikus ásványi anyagoknak nevezzük őket. Az egyedi ion mérete, ha ionos és nem vegyületként vagy más ionokként kötött, a pikométerek mértékegysége alá esik. Az egyes ionok mérete az adott elem jellege és atomtömege által adott. Például a magnézium ionja olyan kicsi lehet, amennyire ezt az anyatermészet törvényei megengedik. Például nem alkothatunk meg egyetlen kisebb magnéziumatomot; csupán biztosíthatjuk, hogy az atom ne kapcsolódjon más atomokhoz, hogy nagyobb atomcsoportokat hozzanak létre. Ugyanez a helyzet az ionok esetében is. Egy egyatomos magnéziumion mérete körülbelül 86 pikométer. A folyamatunk biztosítja, hogy a magnézium pikometrikus méretben maradjon, a maximális felszívódás érdekében.
A folyamatunk valódi titka, hogy minden tényezőt ellenőrzünk az ionizáció folyamatában úgy, hogy a végtermék a pikorészecske méretű magnéziumionok egyatomos, ionos formája legyen (a növények gyökérrendszere által felszívódva, az emésztőrendszerünkben felszabadulva és a sejtekbe felszívódva). Maga az ionizációs folyamat bonyolult, de nem különbözik attól, ami a természetben történik minden egyes pillanatban.
Hogy megismételjük, nem engedjük, hogy az ionok komplex ioncsoportokká vagy vegyületekké kapcsolódjanak össze, amelyek a testtől energiát igényelnének a lebomláshoz és a felszívódáshoz.
Hogyan nyújt a természet ásványi anyagokat az emberi testnek? Ha ételt eszünk (ideális esetben az ásványi anyagok legtermészetesebb forrása), az ásványi anyagok felszabadulnak az élelmiszereinkből, a sósav és a gyomorban található gyomorsav hatására. Lényegében az emésztőnedvek ionizálják az élelmiszerekben található ásványi anyagokat, amelyek az egyes ionokat alkotják, nem a kelátok vagy a vegyületek vagy a nagy ioncsoportok. Az ionok a biológiai energia és funkció alapjai. Csak az ionoknak az élelmiszerekből való felszabadulása után kapcsolódnak az ionizált ásványi anyagok, amelyek pozitív elektromos töltést hordoznak, a nagyon erős, negatív töltésű hordozóhoz, a kelatáció vagy a hordozó fehérje közreműködésével. Utána vagy átmegy a testen vagy felyszívja a protein. Vagy átmehet a bélbe, mint egy nem csatlakozott, pozitív töltésű, ásványi ion, a helyi ionreceptorok felszívódása érdekében.
Az ion bármilyen atom vagy atomcsoport, amelyek pozitív vagy negatív elektromos töltéssel rendelkeznek. A pozitív töltésű ionok kationként ismertek (az ásványi anyagokat kationok alkotják), míg a negatív töltésű ionokat anionoknak nevezzük. Az ionokat az elektronoknak a semleges atomokhoz vagy molekulákhoz vagy más ionokhoz való hozzáadásával, vagy azoktól való eltávolításával hozzák létre. Általánosan ismert, hogy ahhoz, hogy a test hatékonyan és teljesen felszívhassa az ásványi anyagokat, hozzákapcsolt elektromos töltéssel kell rendelkeznie, a sejtkorlátokon való behatolás céljából. Azt akarjuk, hogy az ásványi anyag a sejtbe szívódjon fel, ne csak a vérkeringésbe. Ez az elektromos töltés az atom környezetében létezik, ugyanis az atomnak vagy hiányzik az elektron, vagy további elektronok vannak a környezetében. Ez a töltés az ionok interakcióját okozza, kölcsönös vonzást vagy taszítást a következő ion keresése során, amely hozzájárulna vagy eltávolítaná a további elektronokat. Ez a töltés a részecskén, amely lehetővé teszi az ásványi anyagok számára, hogy sok funkciót aktiváljanak, amelyeket a testben hajtanak végre. De emlékezzen arra, hogy az ionos töltésű ásványi anyag mindig komplexben lehet, ami túl naggyá teszi őt ahhoz, hogy belépjen a sejtekbe.
Az ásványi anyagok alapvetően katalizátorok (reakciós starterek) és kofaktorok a metabolikus folyamatokban, az elektomos töltésüknek köszönhetően. A sejtjeinket körülvevő folyadék telített, mint a kationok, úgy az anionok, ugyanúgy, mint a sejtjeink belsejében található folyadék. Mivel az atomoknak ezt a specifikus elektromos töltésekkel rendelekző osztályát, elektromos gradienst, vagy áramot a sejtmembránon keresztül alkotják. Tekintettel erre az áramra, a feltöltött ásványi, ionos részecskék könnyebben áramolhatnak a sejtmembránon keresztül. Az ásványi anyagnak ionos állapotban kell lennie, hogy ez megtörténhessen!
Az ionos, egyatomos ásványi anyagok, pikometrikus méretben, már töltéssel rendelkeznek és olyan méretekkel, amelyeket a test felismer és megért, tehát könnyen asszimilálódhatnak a szelektív, permeábilis sejtmembránok közreműködésével, tetőtől talpig. Az ionos egyatomos ásványi anyagok szintén könnyen transzportálódnak az emberi emésztőtraktus nagymértékben szelektív sejtmembránjain keresztül. Mivel az ionos ásványi anyagok töltöttek, a testnek kevesebb energiát kell használnia, hogy ezeket az ásványi anyagokat felszívja. Azonban az egyes ionok a hordozó fehérjékhez vagy a kelát formájú, vagy a komplexált aminosavakhoz kötődnek és kisebb részekre kell bontani őket és elektromos töltést kell szerezniük, hogy áthaladjanak a bélcsatorna membránján.
Az elektromos gradiens (töltött ionok) lehetővé teszik az ionos ásványi anyagok könnyű áramlását a magasabb koncentrációjú területről (az emésztőtraktus a szájtól a belekig) a kisebb koncentrációjú területre (a test sejtjei).
A test nagyobb hatékonysággal szívja fel az egyatomos, pikometrikus méretű ionokat, mint az ásványi anyagok más formáit, mivel a többi ásványi anyag többségének át kell mennie az emésztés teljes folyamatán keresztül a kisebb töltött részecskékbe. Valójában az emésztőtraktusunkat szegélyező membránok megőrzik a specifikus elektromos töltésüket, ionos receptorok formájában. A test fenntartja ezt a töltést a membránok bélésén, hogy megkönnyítse a tápanyagok felszívódását. A különféle receptoros területek különféle töltésminőségeket őriznek meg, ami lehetővé teszi számos tápanyag vonzását, amelyek áthaladnak az emésztőtraktuson.
A mi hitünk, hogy a test ásványi anyagokkal történő ellátásának olyan formában van a legtöbb értelme, amely ekvivalens az élelmiszerekben található ásványi anyagokkal, mivel a gyomor ionos ásványi anyagokat hoz létre az élelmiszerekből.